2014. február havi bejegyzések

Legegyszerűbb mód a tojássárgája szétválasztására

A tojássárgája szétválasztásához sokszor szerencse kell, meg határozott mozdulatok, és még ekkor sem biztos, hogy a gyakorlott kéz nem remeg meg. Bosszantó tud lenni, ha az ember már ügyesen szétválasztott 5 tojást mondjuk egy piskóta elkészítéséhez, és a 6. feltörésekor kerül a fehérjékbe a sárgája, mert ugye ilyenkor már nem biztos, hogy habbá verődik, csak ha precízen kikanalazzuk a felesleges részeket.

Hölgyeim és Uraim, aki félve csapta eddig a tojást az asztalhoz a szétválasztás sorozatos sikertelensége miatt, annak ez a videó most fellélegzést jelenthet. :)

Néhány hete láttam ezt a kisfilmet, és jópofának találtam, de nem mertem kipróbálni. Az utóbbi időben olyan sütiket csináltam, amibe sok tojást használtam, úgyhogy nem mertem rizikózni. De ma csak kettő kellett, és volt még a hűtőben 16 másik tojás, ezért vettem a bátorságot, meg a műanyag palackot. A művelet végtelenül egyszerű: az egész tojást egy tálba feltörni, majd egy műanyag palackot behorpasztva tartva a sárgáját megközelíteni, és beszippantani vele. A másik edénybe a sárgája már könnyen ki fog csusszanni.

Szuper ötlet!! :)

A csokikrém

Ez a recept nem saját, de nem lesz olyan a kezeim között, mint az eredeti. A Chefparade Főzőiskolában kaptuk az egyik tortadíszítéses tanfolyamon. Ott ők habosabbra keverhették, mert az én elkészítésemben jó tömény csokikrém lesz a végeredmény. De nekünk így ízlik. :) Először csak Martin kedvenceként emlegettük, s miután már többen is kóstolták, már csak A csokikrém lett a neve. :)

  • 50 g szobahőmérsékletű vaj
  • 125 g hideg krémsajt (original Philadephia)
  • 50 g holland kakaópor
  • 250 g porcukor
  • 1-2 evőkanál tejszín vagy tej

A vajat a krémsajttal habosra keverjük. Hozzáadjuk a porcukrot (én 220-nál megállok, mert a 250 g porcukor nagyon sok nekem) és a kakaóport, meg egy kis tejszínt, mert szinte biztos, hogy lazítani kell az állagán. Először sűrű és majdnem fekete krémet kapunk, de aztán ha habverővel tovább keverjük, akkor már jobb lesz. Szükség szerint lehet hozzáadni még egy kis tejszínt, ha mondjuk tortába lesz a rétegek közé, de ha mondjuk muffint kennénk vele, akkor nem jó, ha nagyon folyik.

Én tegnap csokis muffint sütöttem a fiúknak, ezzel a krémmel a tetején, málnával és marcipán levelekkel díszítve. Nem volt panasz. :)

fotó 1 (21)

fotó 2 (21)

fotó 4 (13)

Szivárvány torta

Drága sógornőmnek határozott elképzelései vannak. Hónapok óta tudta például azt is, hogy ha megkérik a kezét, szivárvány tortát fog tőlem kérni az ünnepi asztalra. Elérkezett ez a nap. :) Először csináltam ilyet, nagy sikere volt. :)

fotó 3 (13)

Fotózni most nem volt időm, mert mással is kellett a sütések közben foglalkoznom, de a lényeg a következő ennél a tortánál:

1. Legyen meg legalább a három alapszín ételfestékekből, amikből a többi szín is kikeverhető.

2. Olyan krémet készítsünk, ami nem feltűnő a rétegek közt. Ez esetemben 1 dl felforralt habtejszín volt 200 g fehércsokival elkeverve.

3. Legyen minden jól előkészítve, és akkor még az se baj, ha csak egy tepsivel dolgozik az ember.

Első lépésként körberajzoltam a tepsit sütőpapíron hatszor, és körbevágtam. Így könnyebb kivenni a piskótát.

A tepsim átmérője 19 cm. A piskótákat 2 tojásból készítettem színenként. A tojásfehérjéket habbá vertem, hozzáadtam a tojássárgájákat, aztán 60 g porcukrot és 33 g lisztet. Hozzákevertem az ételfestékeket, hogy kapjak pirosat, narancssárgát, sárgát, zöldet, kéket, lilát. Egy színt bekevertem, ment a sütőbe. Amíg sült, elmostam a robotgépet, meg az edényt, és kevertem a következő adagot a következő színnel.

Amikor kihűltek a piskóták és a krém is, jöhetett az összeállítás. Kicsit formára vágtam, vékonyan megkentem, tulajdonképpen összeragasztottam a krémmel a rétegeket. Kívülről is megkentem a maradékkal, hogy a marcipán is szépen rásimuljon. Fehér borítást kapott, és ment a hűtőbe pihenni.

Következett a színes szivek kiszúrása. Szokás szerint kicsit meggyúrtam a marcipánt, hogy szép sima legyen és könnyen formázható. Amilyen színem nem volt készen, azt meg a piskótához hasonlóan kikevertem ételfestékekkel.

A szivecskéket a maradék krémmel tapasztottam a tortához úgy, hogy a színsor ott is jól látszódjon. A felső sort eggyel eltolva raktam rá. Emma is nagyon szerette volna látni a műveletsort, úgyhogy csak akkor nyugodott meg, ha a konyhapult másik oldalán széken állva apával nézhette anyát. :)

A torta tetejét illetően nem voltam teljesen elégedett, de így lett jó, nem panaszkodott senki. :) Cukormázból formáztam kis rózsákat, a feliratot meg szivecskés betűtípussal nyomtattam és vágtam zászló formára.

fotó 2 (20)

 

fotó 1 (19)

 

Az ünnepelteknek és az egybegyűlteknek egyaránt tetszett a süti, nekem ennél több nem is kellett. :) Nagyon szívesen csinálok ilyet máskor is, érdemes volt ennyi időt és energiát befektetni.

Pingponglabda torta

Eddig még minden évben februárban volt az év első születésnapja, úgyhogy idén is alig vártam, hogy valami szépet alkothassak. (Emmának születhet még januárban is kistesója például.) Az ünnepelt igazi sportember, úgyhogy a téma már adott is volt. Pingpong. Pingpongütő alakú tortát azonban már kapott, úgyhogy újabb ötlet kellett. Esetleg még egy asztalt építhettem volna… Na majd legközelebb! :) Most ugyanis az egyik kedvenc márkát másoltam le, és alakítottam át, hogy személyesebb legyen.

Butterfly_Three_Star_White_Table_Tennis_Ball_6_Pack

Az elképzelésem az volt, hogy sütök két vagy három piskótalapot, azokat megkenem fehércsokis vajkrémmel, és az egészet félgömb formára alakítom, mintha egy fél pingponglabda lenne. Erre rámásolom a logót, és kész is. :)

Igazából, ha nagyon egyszerű szeretnék lenni, akkor valójában így is történt. :)

Egy olajos piskóta receptjére esett a választásom, mégpedig azért, mert reméltem, hogy könnyebb lesz formára vágni, mint a hagyományos piskótát. Jól döntöttem. :) Szépen formázható volt.

fotó 1 (15)

A maradék fehér krémet a piskótára kentem, és kezdtem előkészíteni a marcipánt. (Mindenképp valami világos krémet kellett kevernem, hogy ne üssön át a fehér marcipánon.)

fotó 2 (16)

Korábban, amikor csak tévében láttam ilyet, mindig csodálva néztem a cukrászokat, hogy milyen ügyesek. Egyszerűnek tűnt, de aztán mutattak egy-két elrontott tortát, és akkor már nem is volt olyan könnyű. De csak egy nagy levegő kell hozzá, meg pár bátor kézmozdulat, és már körbe is értünk a tortán. :) Jobb kéz simít, bal kézzel marcipánt húz. Nem nehéz, csak ne legyen túl vékonyra kinyújtva. (Túl vékony például, ha már a deszkáról felemelve elszakad.)

Levágtam a maradékot, elsimítgattam az alját, majd elővettem a másolandó mintát. Szülinap lévén pont jól jött a márkában szereplő szám, úgyhogy azt gondolkozás nélkül át is írtam. Aztán a szám alatti Japánból is hipphopp János lett. :)

fotó 3 (11)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt segítségem is. Elsősorban a precizitásért, jobban mondva a dirigálásért volt felelős. :) Aztán egy váratlan pillanatban átadtam a formázó eszközöket, hogy ő készítse el a számokat. És milyen szép kis számokat vágott szabad kézzel!! :)

Amikor nagyjából el tudtam helyezni a kivágott mintákat, egy kis vajkrémmel a tortához ragasztottam őket, majd elővettem a titkos fegyveremet, az ételfestékes filctollat.

Bíztam a szépírásomban annyira, hogy csak nem most fogok elrontani egy tortát csúnya fekete betűkkel. Húzhattam volna segédvonalakat, de nem tettem. Így lett jó, ahogy lett. :)

fotó 2 (17)

Maradt még piros marcipánunk (bár a segédem igyekezett minél többet eltüntetni a tányérról), úgyhogy még az oldalára is jutott a piros csillagokból.

fotó 4 (11)

Remélem, hogy az ünnepelt nem haragszik meg amiért nem takartam ki a számot a képeken, hisz büszke lehet rá, hogy ilyen korban is többek között kiváló sportember, és nagyszerű nagypapa. :)

fotó 1 (16)

Receptek tartósítása

Nem fogok hűde nagy dolgot mondani, de hátha van olyan, akinek ez még nem jutott eszébe.

Még amikor lelkes tanító néni voltam, egyik karácsonyra laminálógépet kértem ajándékba, mert sok-sok szemléltető eszközöm volt, amit ha a gyerekek összefogdostak, már össze is gyűrték. Amikor aztán megkaptam a gépet, és tettem pár próba laminálást, rájöttem, hogy a színeket is milyen jól kihozza, úgyhogy újabb adag szemléltető eszközt gyártottam. Innentől kezdve bátran adhattam  a gyerekek kezébe, nem tették tönkre. Sőt, nagyon  is élvezték, hogy játszva tanulnak. Nem mellékesen többeket felbátorítottam a színezésre, hisz ilyen szép dolgokat csinált Ági néni is. (Micsoda finommotorika fejlesztés!! :))

fotó 3 (10)

No de aztán a konyhában is hasonló a helyzet egy újonnan leírt recepttel. Sütés-főzés közben még az a tényező is bejön, hogy rácsöppen, ráfolyik valami. Úgyhogy kaptam magam, meg a laminálóm, átírtam pár sűrűn használt receptet, és tartósítottam őket. Így legalább nem gyűrődik, és ha koszos lesz, hát letörlöm, semmi baja nem lesz. Ha esetleg még helyet is tudunk biztosítani a konyhában, szép dekoráció is lehet belőle.

Szükséges eszközök, elkészítés, és az elkészült darabok:

fotó (35)

 

fotó 2 (15)

 

fotó 5 (11)

 

fotó 4 (10)

 

Vannak újságokból, innen-onnan kapott receptjeim is, de azokat már nem volt kedvem átírni, így inkább egyben lelamináltam, és összekötöttem őket, hogy ne kallódjanak.

fotó 1 (14)

 

Időigényesnek tűnhet, és az is, ha az ember sokat csinál egyszerre, és maga vagdossa körbe (drága technika tanáraim jutnak mindig eszembe: ollóval nyírni kell, bocsánat), de mindenképp megéri, ha utána könnyen kezelhető, jól olvasható receptek maradnak. A laminálás során pedig csak arra kell figyelni, hogy ne jusson por vagy morzsa a fóliába, és jól össze legyenek illesztve. Érdemes a lezárt részt bedugni először, hogy ne csússzon el. Ezt csak azért mondom, mert próbáltam már maradék fóliákból laminálni, de úgy pontatlanabbul sikerült csak.

Engem megnyugtatnak az ilyen pepecselős dolgok, úgyhogy azt mondom: laminálásra fel! :)