Fényképes ostyalap

Közeledett apukám szülinapja, és már kezdett kialakulni bennem egy kép, hogy milyen tortát szeretnék neki sütni. Apukámról tudni kell, hogy különjáratokat vezet külföldön már sok-sok éve, így hát járt már szinte mindenhol és szinte minden közlekedési eszközre van engedélye. Szinte. :) Értelemszerű volt hát, hogy a kávés tortákat felváltsa most valami különlegesebb. Először arra gondoltam, rajzolok egy térképet. Azt elvetettem, mert túl macerás lenne. Aztán gondoltam, majd marcipánból egy sablon segítségével kivágom a nyugat-európai országokat, és összeillesztem őket. Aztán ezt is elvetettem, mert rákerestem a neten, hogy mások ezt hogy oldották meg, és azt kell mondjam, nem túl esztétikus az eredmény. Így végül a nyomtatható ostyára esett a választásom. Csak keresnem kellett egy jó felbontású képet, azt elküldeni emailben, majd elmenni érte. (Na jó, meg fizetni is, mert persze nem volt ingyen. :)) Úgyhogy másnap már ballagtam is hazafelé a papírvékony ostyalapommal, amin gyönyörűen látszottak még a városnevek is.

Megsütöttem a piskótát, megfőztem a csokikrémet, mindent szépen összeállítottam, csak az ostyát nem mertem a tortára tenni. Indokolt volt a félelmem, mint utóbb kiderült. Kéz melegére meghajlik, ha sokáig fogja az ember, a hideg tortára téve szintén meghajlik az ostyalap, úgyhogy álltam a torta felett, hogy most mi legyen. Rövid googlizás után azt találtuk segítőkész férjemmel, hogy a szélei így is úgy is fel fognak pöndörödni, ezért le kell nyomni/el kell takarni valamivel. Mivel az én tortámra nem illett volna a habzsákos díszítés, így én marcipáncsíkokat vágtam, és azzal tapasztottam le a négy szélét. Beletűzdeltem a zászlókat, amiket előző este vagdostam Vészhelyzet nézés közben, mely zászlók egyébként azt jelezték, hogy apu hol jár a legsűrűbben. Feltettem az arany buszt, ami nem csak azért volt arannyal lefestve, hogy valami csillogjon is, hanem azért, mert az apu kedvenc busza. A legjobb busz valaha! :)

Minden jól alakult, egészen addig, amíg el nem jött az idő a torta felvágására. Eltelt néhány óra, és az a galád ostya felnyomta a marcipánt. Hullámos lett a széle. :( Ha újra csinálhatnám, csak közvetlenül a torta felvágása előtt tenném rá a fényképet. Vagy marcipánból csináltatnám. Vagy kennék valami krémet az ostya alá, de csak olyat, ami nem oldja fel a fényképet. No de a várt hatás nem maradt el, apukám nagyon örült a busznak is, a finom tortának is, úgyhogy megérte megcsinálni. :)

Volt még egy tüzijáték is beleszúrva, az hiányzik már a jobb felső sarokból. :)

IMG_1901IMG_1908

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.