cukor címkével jelölt bejegyzések

Keleti csemege

Keleti csemege, avagy Dorina kedvence. Véleményem szerint ez tipikusan egy olyan nasi, amiről az ember határozottan eldönti, hogy szereti vagy nem szereti. Mert ha nem szereti, nyilván nem eszik belőle, de ha meg szereti, akkor addig tudná enni, amíg el nem fogy. :) Én például a krémessel vagyok úgy, hogy oké, eszem egyet, mert krémes, de többet nem kérek, mert azért annyira nekem nem jó. De a keleti csemege esetében nem is kérdés, hogy veszek-e másodikat, még akkor sem, ha másnap reggel keményebben kell dolgoznom a kondiban.

Amit most megosztok, a mamámtól hoztam karácsony után. Ismerjük már ezt a sütit egy ideje, csak eddig még nem sírt elég hangosan Dorina egy kis keleti csemege után. :) Most viszont már eleget mondogatta, hogy csináljak ilyet neki, és mivel vele már a 9. éve vagyunk barátok, nem mondhatok tovább nemet. :)

Bevásárlás szempontjából csak az ostyalap az, ami esetleg nehezebben beszerezhető, de piacon vagy nagyobb áruházak alsóbb polcain biztosan fellelhető. Emellett még 6 tojás, 60 dkg cukor és 30 dkg margarin fog kelleni. No meg dió. Nagy darabokban is, és darálva is.

Az elkészítés módja pedig a következő:

6 egész tojást 30 dkg cukorral keverjünk el. Rakjunk bele 30 dkg margarint (részemről vaj), és főzzük sűrűre. Olyan sűrűre, ahogy írtam korábban a mogyorós desszertnél. Ha a keverőkanállal csíkot húzunk az edény alján, akkor ne fusson össze rögtön a krém, csak szép lassan. Én ugyan így csináltam, és amikor elmeséltem mamámnak, hogy márpedig mégsem lett olyan, mint az övé, akkor a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

  • Mama: Mert nem főzted elég sűrűre.
  • Én: De igen, mert láttam az edény alját.
  • Mama: Akkor biztos nem 5 centi szélesen láttad.
  • Én: Na jó, arról nem volt szó! :)

Úgyhogy kiegészíteném az előzőeket azzal, hogy 5 CM SZÉLESEN kell látni az edény alját. 😀

No. Egy másik edényben 30 dkg cukrot folyékonnyá melegítünk, majd összekeverjük a kettőt, és hozzáadunk 20 dkg darált diót, és 20 dkg darabos diót.

PicPlayPostPhoto

Ezek után már csak az ostyalapra kell rendezni, rá a másik ostyalapot, és kész is. :) Esetleg érdemes valami nehezéket rátenni, hogy ne emelkedjen fel a felső réteg.

fotó 1 (13) fotó 2 (14)

fotó (32)

Ajánlom ezt a receptet Dorinának, akinek mindig szívesen készítek keleti csemegét, Zolinak, akit bátorítok a konyhában való sürgés-forgásra, és a bejegyzést mamámnak, aki mindig nagy szeretettel süt nekünk, és pucolja a diót saját maga, hogy aztán ilyen finom dolgokba kerülhessen bele.

Eszközök és hozzávalók 1.

fotó (22)

Arra gondoltam, csokorba szedek néhány olyan tanácsot, amivel elkerülhetőek lesznek a konyhai “balesetek”. Ha erre a pár dologra odafigyelsz, biztos lesz a siker! :)

  • Puhább, krémesebb állag eléréséhez akár piskótáról, akár krémről van szó, érdemes teavajat használni.
  • A cukorral is hasonló a helyzet, ha nem szeretnénk, hogy ropogjon a fogunk alatt, akkor létezik sütőcukor is erre a célra, ami sokkal finomabb szemcsés.
  • Ha van lehetőségünk, barátkozzunk össze egy tojásos emberrel is piacon, hogy biztosan friss tojásokhoz juthassunk.
  • Nemrégiben süteményrácsot is beszereztem végre, amit szintén ajánlanék, mert tényleg sokkal gyorsabban kihűlnek a sütik, és így gyorsabban kenhetőek is. Megteszi másik rács is, csak tudjon szellőzni alul is a sütemény.
  • A sütőpapírokkal kapcsolatban is van egy megosztani való gondolatom. Mégpedig az, hogy ha olyan süteményt készítünk, amit aztán le kell szedni a sütőpapírról (pl. whoopie, macaron, stb.), akkor érdemes vékonyan megvajazni a sütőpapírt. Hiába szilikonos, nem fog nyom nélkül lejönni.

Sok sikert mindenkinek, és várom a visszajelzéseket, hogy kipróbáltátok-e! :)